Úgy volt, hogy családosan színházba elmegyünk... de a 2 testvérem nem jött, így próbáltunk beújítani 2 embert. Örültem, mert így Z. is jöhetett. A másik jegyünk "elúszott" (de még ezt a plusz kiadást is megérte az előadás!).
Kivételesen pontosak voltunk. A darab pár szereplőjét ismertük korábbról, mert a Jó pálinka itassa mágát-ban is szerepeltek. Meg amúgy is állandó színtársulat, a szombathelyi. Nekem személy szerint nagyon sok okból tetszett. Már az elején, amikor felfedeztem a 16 éves anyámat Lucia szerepében. A díszlet már az elején megfogott. Dorina, Tomao házvezetőnője aki bármit megtett azért hogy Tomao egyszer tényleg rájöjjön arra, hogy csak ő tudja igazán szeretni. Természetesen Péter Kata, aki Viktória (a magyar lány) szerepét játszotta. Szerintem mindenki hatalmasat alakított, a közönség meg hatalmasakat nevethetett. A szójátékokon, a cicán,a szereplőkön stb. A(z) (élő)zenével sem bukták el az előadást. A szimbólumok is hatalmasak voltak. Az egészben az volt a legjobb, hogy teljesen felidézhettem az Olaszországi kirándulásunkat. Jó kis nőnapi ajándék volt ez számunkra apától. Kaptunk lufit is. Imádtam.
"A sokak által jól ismert Soproni reklám szövegét írták kicsit át olaszra. A legnagyobb poén a monológ végszava volt: És igenis nálunk vannak a leg[hatásszünet]szőrösebb nők! -és a közönség dől a nevetéstől! "Z. blogjáról
Nekem 10-es skálán 9-es, az olaszországi emlékek miatt (is.) Ízlések és pofonok, de aki ezen a darabon nem érezte jól magát, az egy savanyú citrom.
Apának reggelinél újabb meglepetése volt: "...Április 29.-én Nyitra, Ghymes koncertre megyünk..." Jejejejeee!